Az írás mondanivalóját a nagy bajban lévő magyar gazdaság, államháztartás és oktatás, címét A jó, a rossz és a csúf, a méltán híres western klasszikus inspirálta, ahol a főszereplők kincskereséssel majd egymás legyőzésével foglalatoskodtak, és lőn: a jó le is győzte a rosszat, hogy aztán ellovagolhasson az aranyával, de hagyott valamit a csúfnak is, a kincs ráeső részét, ló nélkül. Korántsem áll szándékomban csúfnak nevezni a diákságot, és feltétlenül jónak beállítani a tanárságot, de mindenképpen legyőzendő rossznak a munkanélküliséget. Szüksége van a három résztvevőnek: a tanárnak, a diáknak, és a munkanélküliségnek egymásra? Addig mindenképpen, amíg az előző kettő le nem gyűri a harmadikat. Adjunk a gyerekek alá lovat vagy tegyünk úgy, mint a jó a filmben, azaz elégedjünk meg a kincs átadásával? Amennyiben az a kincs, az a pár zsák arany, az életre való felkészítést jelenti, akkor mindenképpen.
