Pedagógusoknak jó szívvel...

Fogadalmak helyett: újévi megújulás (avagy a tanári pálya színessé tételének lehetőségei)
„A szőlővesszőt a föld alá kell temetni, hogy friss hajtásokat hozzon - nekünk is változtatnunk kell az életünkön, ha azt akarjuk, hogy felfrissüljenek a gondolataink.” (Frances Mayes)

Filozófusok és pszichológusok szerint hétévente megváltozik az ember szervezete és átalakul lelki világa. Vannak – nem is kevesen – akik ezt, mint ritmust, fejlődési egységet látják és felosztják életünket kisebb (hétéves) egységekre. E szerint életkorunknak megfelelően bizonyos feladataink vannak, nehezebb és könnyebb szakaszokat kell átvészelnünk, azért hogy a következő ciklusban sikeresebbek lehessünk. A témát idő és megfelelő tudás hiányában nem tudjuk körbejárni, de nem is szükséges. Mivel tapasztaló lények vagyunk, elég, ha egy pillantást vetünk környezetünkre és rögtön látni fogjuk, mennyire bele tudunk fásulni a dolgos hétköznapokba, mi, tanárok is. Sőt!

Gondolatok az iskolai testnevelés tervezett átalakításáról

Írásom apropója az iskolai testnevelés készülőben lévő átalakítása. Szinte látni vélem, amint izgága, egészségmániás, mozgáshiányos, illetve pontosabban mozgásra szomjazó diákok zsivaja tölti be az általános- és középiskolák környékét, a tornatermeket, pályákat, játszótereket, melyet a tanulásra, tudásra éhező nebulók pozitív hozzáállása foglal keretbe. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy maximálisan egyetértek ifjúságunk mindennapos megmozgatásának ötletével, sőt, ez a gondolat már régóta kedves a szívemnek számtalan okból kifolyólag, melyekre rögtön kitérek, de.